Most, egy pár perce rájöttem (gyorsan be is kapcsoltam a laptopot), hogy igaz lehet ez a karma dolog.

Mindig is furcsálltam, hogy nekem mostanában miért is van ilyen jó életem, hiszen én úgy gondolom nem érdemlem meg, a sok hibámra visszanézve, amit a múltban követtem el. Igaz, akkor nem is éreztem magam jól. Szóval rájöttem, hogy azért, mert alapjáraton nem volt bennem soha rosszindulat. Ez nagyon sokat számít. Persze nem kifogás semmire. De lényeg a lényeg, soha nem akartam senkinek rosszat és ez most, a jelenben is így van. Miért is tennék vagy akarnák én bárkinek rosszat?! Hiszen, ha jobban megnézem a dolgokat, aki rosszindulatú, annak mindnek rossz élete van. Ha tán nem is az egész egybevéve, ha csak egy dolog is, akkor is, az kihat az egész életére. És úgy is marad, amíg rá nem jön, hogy önmagán kell változtatnia, a felfogásán, a másokkal való ítélkezésben stb.. Mert, aki másokat elítél, saját magán csorbít. "Aki ítél, megítéltetik." Ez így van.

Persze ezt elsajátítani tökéletesen egy élet tanulása se lehet elég, bár attól függ, ki mennyire motivált típus. Azt leszögezném azért, hogy tökéletes nem is kell, hogy légy! Nem is lehetsz, de ne is akarj! Hogy miért? Mert semmi értelme ezért küszködni, nem ez az élet célja. "A tökéletes relatív. Nézőpont kérdése." De ezt nem győzöm elégszer mondani, írni. De térjünk is vissza a karmára.

A karma lényegében -saját szavaimmal- egy távol keleti tanítás, ami arról szól, hogy minden cselekedetünk következményekkel jár. Egy egyszerű példát felhozva: ha jót teszel, veled is jó történik. Persze ez az elmédben is kell, hogy végbemenjen. Nem úgy van az, hogy: "Na jól van, most valakinek adok egy szem cukrot, vagy akármit, mert már elkéne egy kis jó, hogy történjen velem." Nem, nem. Minden a jóindulatnál kezdődik, nem a muszájnál. A jóindulat egyfajta "megvilágosodással" kezdődik. Mikor rájössz, hogy egy puszta mosoly milyen sokat képes adni valakinek. Rájössz, hogy ez neked is milyen sokat ad. És innen már egyre többet akarsz majd adni. Ez a jóindulat. Semmi hátsószándék. A lényeg: másnak jót adni. És ha valakinek ehhez magyarázat kell: ezáltal neked is jó lesz. Igazán ezt csak az értheti, akivel már megtörtént. És igen, néha én is bosszútállnák azokon, akik rosszat tettek velem. De ha jobban átvizsgálom az egészet, rájövök, hogy oka volt! Először is: tanultam az esetből, másodszor: én nem leszek előrébb, ha úgymond megbüntetem, vagy valahogy bosszútállok rajta, sőt, inkább csak lejjebb süllyedek, visszafelé esek az evolúciós létrán. (De erről már talán írtam is valahol.) Ugyebár ez lenne a "reflex": ha ütnek, üss vissza!" És, ha csak megállítanád?.. Ezért nem gépek vagyunk mi, ha "benyomják" a gombot, hogy "üss meg", általában, úgy is fog történni. Már a gépeknél értem. De mi nem azok vagyunk! Itt kezdődik a gondolkodás. Az emberi értelem egyik felsőbb lépcsőfoka. Gondolkodva cselekedni. Persze egyszerű leírni, tudom. De nincs lehetetlen.. !

Szóval, igen, észrevettem, hogy azért van jó életem, mert jóindulatú vagyok! :D És igyekszem gondolkodva létezni. Észrevettem, hogy azok akik rosszak velem, másokkal is azok, és nincs jó életük. És ha úgy nézzük az ilyen embereknek, a rosszindulatúaknak, már eleve elég baj az, hogy ilyen sajnálatraméltóak a butaságuk miatt, azért, hogy nem képesek átlátni a dolgokat. Azt, hogy miből mi következik. Hogy eleve nem jutnak el arra a szintre, hogy elgondolkodjanak azon, hogy most ez miért is jó nekem, hogy én ilyen vagyok?.. Szóval már ez elég szomorú, hogy a kis együgyűek (és  tényleg nem cinizmusból hívom őket így), nem képesek felküzdeni magukat a gondolkodás ezen szintjére. Hogy meglássák: semmi értelme a rosszindulatnak. Szóval én már ezért sem akarnák nekik rosszat. Mert elég szerencsétlenek így is. Komolyan nem gúnyolódok. Mondhatjuk úgy is, hogy valaki azért rosszindulatú, mert buta. Ennyi a lényeg. De a butaság is csak a gyengeségből ered. Azért hívom én az összes rosszindulatú embert gyengének. Mert egy és ugyanaz. Sokkal egyszerűbb, könnyebb ítélkezni, mint meglátni minden rosszban is a jót! Márpedig én úgy érzem képes vagyok erre. Mert tudom, hogy minden csak azért történik, hogy fejlődjek. Semmi sem ellenem. Csak tudni kell látni. Én erősnek érzem magam ilyen téren! Bár nem mindig, ez igaz, de folyamatosan egyre jobban erősödöm!

Így szép minden, amikor az ember folyamatosan tanulhatja az életet :)

(...) A szodomai férfiak homoszexuális erőszakot akartak elkövetni Lót vendégein. Válaszul Lót nem mutatta be vendégeit Szodoma lakosainak, inkább két, férjezetlen lányát ajánlotta fel nekik, „akik még nem ismertek férfit”, hogy kedvük szerint cselekedjenek velük. Azonban a szodomaiak visszautasították az ajánlatot, és megfenyegették Lótot, hogy rosszabb dolgot tesznek majd vele, mint vendégeivel akartak, majd megátkozták Lótot. Lót angyali vendégei megmentették őt, és támadóit megvakították. Utána megparancsolták Lótnak, hogy szedje össze családját, s hagyják el a várost. Ekkor tudatták vele, hogy őket azért küldték, hogy lerombolják Szodomát és Gomorát. Miközben elkezdtek menekülni, az angyalok rájuk parancsoltak, hogy semmilyen körülmények között ne forduljanak hátra. Azonban ahogy Isten Szodomát és Gomorát tűzzel és kénkővel elpusztította, Lót felesége sóvárogva visszatekintett és sóbálvánnyá vált.

Ne tekints, ne vágyj vissza oda,

Mihol életnek már nincsen otthona.

Ne vágyj a múltra, a jelen az élet,

Jövőd bizonytalan kérdés, ki ott él is félhet.

Nem vágyom arra, hogy boldog legyek. Boldog vagyok. Tudom ki vagyok. ˝De, ha a jövőre gondolok, nem tudom ki vagyok. Nem tudom mi lesz. Én igyexem, de ha mégsem úgy lesz? Meghalok? És ha fájni fog?˝ Most boldog vagyok. ˝De ha a múltra gondolok nem itt vagyok. Hol vagyok? Miért nem ott vagyok? Pedig annyira jó volt! Olyan szép volt! Olyan szomorú. Talán már sosem lesz olyan, mint akkor..˝ De most Boldog vagyok.

Most boldog vagy? Mikor élsz?

röviden a filozófiám. amit most kifejtek.

szerintem Jézus is ezt próbálta meg elmondani, a probléma az volt egyedül, hogy az akkori ember túl egyszerű volt hozzá képest, ezért mindent szó szerint vett. nem tudom ő egymaga, hogyan jutott ennyi tudáshoz, de tény, hogy sokan a mai napig sem értik mit akart pontosan. ő elmondta, ahogyan ellehetett. mint Jeanne d'Arc. csak Jeanne saját magát, míg Jézus a többi embert akarta megvilágosítani. kevés sikerrel.(Jeanne-nak sikerült) de szerencsére mondatai megőrződtek évezredeken keresztül. és szerencsére ennyi idő alatt már fejlődtünk. már aki.

a lényeg, hogy ha ebből a nézőpontból átvizsgáljuk minden mondatát, minden tettét, rájövünk, hogy miről is van a szó! én, ha Jézus szavait idézem, mindig úgy gondolok Istenre, mint magamra. nem, nem egoizmus. de aki meg akarja érteni, úgyis megérti és tovább olvas. aki nem, annak viszonlátás. ennyi. szóval Isten, mint tudatalatti. Isten= saját tudatalattink. ezzel mindent elmondtam.

vannak érdekes részek a Bibliában:

„Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor..."

1 Sámuel 19

szval Isten gonosz lelkeket küldözget :D nem ez a lényeg, hanem, hogy "Isten" azt csinál, amit mi tudatunkon kívül(tudat alatt) képesek lennénk megtenni. azaz akár mindent. hipnotizált állapotban is ez történik velünk. a felszínes tudatunkat elhagyjuk és alá merülünk. egymagunk is képesek vagyunk eljutni ide, nem kell hozzá hipnotizőr. és ha ébren is használjuk majd a tudatalattink, akkor egy új civilizáció kezdődhet. számunkra. akkor már mondhatjuk, hogy fejlődtünk. és ez az élet célja, az élet értelme: fejlődni. semmi más anyagi dolog. a test csak egy "akadály", nem az a fontos, hogy mennyire nézünk ki pl fiatalnak, hanem, hogy mennyire érezzük. de ez csak egy példa. nem az számít, hogy meddig él a testünk. persze fontos a szerepe :D most egy oan civilizációban élünk, ahol a test a fontos. és annak kényelembe helyezése. elcsökevényesedünk. mint a lábujjak. (azok is egyre kisebbek :D) ha nem használjuk idővel a lelkünk( tudatalattink) is elcsökevényesedik. mert nem lesz rá szükség. legalábbis azt éreztetjük vele. mert nem használjuk... igenis szükség van rá! ez a cél: megtalálni valódi önmagunk! hogy onnan majd hová vezet az út, hogy miután megtaláltuk önmagunk mi lesz a következő cél-állomás, azon majd akkor kell elmélkedni, ha ezen már túl vagyunk. vagy kitudja, hogy egyáltalán lesz-e. most nem ez a fontos.

Jeanne sem a testét akarta megmenteni, hanem a lelkét.

részlet:

Lelkiismeret: Hát ez hihetetlen. Nálad a halál romantikus víziójában fű nő mindenhol. El kell ismernem, gazdag a fantáziád. De talán mégsem eléggé. A halál ennél sokkal egyszerűbb... (megjelenik egy harcmezőn fekvő friss holttest) Néhány hónap múlva válik érdekessé... (~ ugyanaz a holttest oszló állapotban) Míg egy év után végül, egyszer csak romantikus lesz. (~ a fű által benőtt harcmező)
Jeanne d'Arc: Ki vagy te?
Lelkiismeret: Nem tetszik az arcom? Ez jobban tetszene?... (az arca átváltozik egy fiatal fiúévá) Talán túl fiatal. Ehhez mit szólnál?... (majd Jézus arca jelenik meg) Most már jobb?... (lassan vérezni kezd a homloka) De befejezetlen...
Jeanne d'Arc: Távozz tőlem, Sátán!
Lelkiismeret: Ki vagy te, hogy azt képzeled, tudod mi a különbség jó és rossz között? Te vagy Isten?
Jeanne d'Arc: Nem, csak egy hírnök vagyok, akire szüksége van.
Lelkiismeret: Hogyan juthat eszedbe, hogy Istennek, Ég és Föld teremtőjének, minden élet forrásának szüksége lehet rád?
Jeanne d'Arc: Nem tudom...
Lelkiismeret: Szerinted, nem elég nagy Ő ahhoz, hogy a maga hírnöke legyen?
Jeanne d'Arc: ...Mondd, mit akarsz tőlem?
Lelkiismeret: Azért jöttem, hogy megszabadítsalak.

Lelkiismeret: Kivel perlekedsz így?
Jeanne d'Arc: Mit keresel itt? Nem maradhatsz itt, menj el!
Lelkiismeret: Miért? Valaki mást vársz?
Jeanne d'Arc: Igen!
Lelkiismeret: Kit?
Jeanne d'Arc: A látomásaimat!
Lelkiismeret: Nocsak, idebent is meglátogatnak?
Jeanne d'Arc: Igen, ezért imádkozom.
Lelkiismeret: Ezt látni akarom. Nem baj, ha maradok? Félrehúzódom, nem foglak zavarni!
Jeanne d'Arc: Nem! Nem lehet! Így nem jönnek!
Lelkiismeret: Miért nem jönnek?
Jeanne d'Arc: Mert akkor egyedül kell lennem!
Lelkiismeret: Különben sem jönnek.
Jeanne d'Arc: Mi az, hogy nem jönnek?!
Lelkiismeret: Miért jönnének?
Jeanne d'Arc: Azért, mert én mindig hű voltam Istenhez, követtem minden parancsát, és megtettem mindent, amit valaha kért...
Lelkiismeret: Isten kért tőled valamit?
Jeanne d'Arc: Igen, sok mindent...
Lelkiismeret: Úgy érted, Isten azt mondta: "Szükségem van Rád!"?
Jeanne d'Arc: Nem. Jeleket küldött.
Lelkiismeret: Jeleket? Miféléket?
Jeanne d'Arc: A szelet!
Lelkiismeret: Szelet.
Jeanne d'Arc: Meg a felhőket! Zúgtak!
Lelkiismeret: Zúgó felhők.
Jeanne d'Arc: A tánc! A tánc!
Lelkiismeret: Ühüm. A tánc.
Jeanne d'Arc: A kard, amelyik a mezőn hevert... Az is jel volt!
Lelkiismeret: Nem. Az csak egy kard volt a mezőn.
Jeanne d'Arc: Nem! Nem! Az egy jel volt!
Lelkiismeret: Nem. Az egy kard volt a mezőn.
Jeanne d'Arc: Magától nem kerülhetett oda! Egy kard nem kerülhet oda csak úgy, egyszerűen a semmiből!?
Lelkiismeret: Igaz, minden történésnek sok oka lehet. Miért válasszunk ki csak egyet, amikor egy kard többféleképpen is odakerülhetett a mezőre?... (többféle lehetőség jelenik meg a képernyőn: valaki csata közben ejti el, valaki elveszíti, valaki eldobja, stb.) De neked a számtalan lehetőség közül ki kellett választanod éppen ezt... (éteri zenei aláfestéssel lassan alászáll a Mennyekből) Nem azt láttad, ami történt, Jeanne. Hanem azt láttad, amit látni akartál.

ajánlom megnézni a filmet. akár többször is. kedvenc. és értelmezni! dettó harcosok klubja.

közben fészeltem és bemásolom ide a megfigyelésem:

K. L.: istentől küldött gonosz lélek??:O érdekes......

L.L.:

8 perce

A RN kb. a magyar egészségügyi főiskolának felel meg. Ha ilyenje nincs, akkor is lehet Nurse Assistant, csak akkor nem biztos, hogy kap zöldkártyát és még munkát sem biztos.
Mi úgy jöttünk ki 23 éve, hogy a férjem kapott munkavállalásit. Szivsebész. 5 évig dolgozott itt, mi meg otthon. 5 év után megkapta a zöldkártyát. Akkor már könyebb volt, mert néha mi is ki tudtunk jönni hozzá. Újabb 5 év után állampolgár lett és mi is kiköltöztünk. 10 évbe telt, de nem bántuk meg. A gyerekek itt fejezték be az iskolát és itt jártak egyetemre is. Folyékonyan beszélnek magyarul, angolul, spanyolul.

ezt találtam. vki kérdezte hogyan lehetne kijutni Amerikába, úgy, h ott éljen, dolgozzon.  azért kerestem rá (a zöldkártyára), mert egyszer csak netezés közben bejött egy ablak, h egyike lehetek a szerencsés kiválasztottnak, akik nyernek egy repülőjegyet és egy zöldkártyát az USA-ba... elkezdtem kitölteni, aztán megláttam a köv. oldalon, h becsapós. 208 euró... no, jó. ki is léptem gyorsan. viszont a tel. számom közben már elmentette XD pár percre rá: hívnak. magán telefonszám. felveszem. igen? kérdem. blablablaBLA?... mondom tessék??? XD aszittem először vmi német, mondom biztos elnyomta XD aztán leesett... mondom: gúd mónin!! elbeszélgettünk egy darabig, aztán kérdezte volna h egyetértek-e a 208 euróval. mondom nem :D erre: nem akar Amerikában élni és dolgozni? mondom: NEM XD mos mit mondjak, ha nem érti h nincs lóvém :D aztán kellemes napot kívánt, azé kedves.

szép álom. semmi nem egyszerű, jöjj már rá leila!!!!!!! :D az életbe nem fogsz kijutni. de azért álmodhatsz róla persze, de minek? ne ienekkel foglald le az agyad, mikor van sokkal fontosabb is az életedben! csak fokozatosan menj előre. ha jön, jönnie kell, ha nem jön, nem kell jönnie. ennyire egyszerű. mmm... de nehéz elfogadni. csak ne gondolj rá és kész. úgyse ebbe a gyárba fogok megrohadni. azért ez egyértelmű. h mi lesz azt még nem tudom. de nem ez ami most. és csak akkor lépek ezen túl, ha elfogadom a jelent. most csak ezen legyek!!

ui. jobb vagyok angolból, mint gondoltam !!!! XD

Hiperkarma- Lidocain.

a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok a végén mindig gyõznek
a nõk is szeretik az olyan férfit aki lépten-nyomon bántja õket és megalázza
beléülteti hogy a férfi az elsõ a nõ a második a mûsor végül az agyába épül
és elhiszi hogy az egyetlen út ha kiszolgálja az összes nyúvadt senkit aki az útjába kerül
és a gondjai elõl hiába menekül a piába vagy bármi másba ami szédít
a dolgain ez már túl sokat úgysem szépít mégis kell neki valami ami szépen lassan
mindent de mindent de mindent
leépít
a vakerom szar de a haverod vagyok és a haverok elõtt én mindig nevetek
a filmeken amiken otthon sírok a haverod maradok ameddig bírok
ez a törvény íratlan de a legszigorúbb amit ismerek
tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább amikor megerõszakolod
a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem
én nem tetoválnék magamra semmit ha nem érezném úgy hogy így még inkább
a haverod lehetek a vakerom szar ezen nem segíthetek
mégis látok valamit amit te nem
látok valamit amit te nem hogy
szépen lassan mindenünk leépül
nemsokára elmúlik a nyár
minket egytõl-egyig felzabál az élet
ezután mi vár?
ezután a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy
a véredben van az élet mégis fejjel lefele a sárban végzed
meghalsz naponta kétszer látod magadat a mûtõasztalon
bolonddá tett a kényszer tudom milyen a választ is tudom
a végén mindig minden kiderül a haverom vagy nem vagy egyedül
a napba nézek és fázik a szemem
látom amit te nem
a saját fegyvered végez veled aki látott téged tudja milyen vagy
a véredben van az élet mégis fejjel lefele a sárban végzed
meghalsz naponta kétszer látod magadat a mûtõasztalon
bolonddá tett a kényszer hát én tudom hogy milyen és a választ is tudom
a heroinnál meg a fegyvernél is durvább ha megerõszakolod
a lelkedet ahogy én teszem és miattad teszem hidd el nekem
én nem tetoválnék magamra semmit ha nem érezném úgy hogy így még inkább
a haverod lehetek a vakerom szar ezen nem segíthetek
mégis látok valamit amit te nem
istenem, valamit az égen amit te nem
hát istenem
az van hogy
szépen lassan mindenünk leépül (de te észre sem veszed)
nemsokára elmúlik a nyár
minket egytől egyig felzabál az élet (de te fel sem fogod)
ezután mi vár? ohh szépen lassan mindenünk leépül
nemsokára elmúlik a nyár
minket egytől eggyig felzabál az élet. ezután mi vár? az van hogy....
mi vár? ezután.... mi vár? ezután.... mi vár? ezután mi vár?ezután.... mi vár?

˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°\.,.*´˙˙˘°

kedd van. beteg vagyok. vagyis most már nem, de tegnap nagyon az voltam. valami vírus. múlthét szombaton leesett az első hó! holnap már december. megyek vissza dolgozni... nem hiányzik. ebben az évben bőven elég volt belőle! csak a fogam az, ami nem fáj a munka miatt, minden más testrészem pedig eléggé: az ujjaim, a hátam, a karom, a lábam... most meg még ez a vírus is! alig várom a leállást! (dec. 23. :( )

"I Know"

I know, you love the song but not the singer
I know, you've got me wrapped around your finger
I know, you want the sin without the sinner
I know
I know

I know, the past will catch you up as you run faster
I know, the last in line is always called a bastard
I know, the past will catch you up as you run faster
I know
I know

I know, you cut me loose in contradiction
I know, I'm all wrapped up in sweet attrition
I know, it's asking for your benediction
I know
I know

I know, the past will catch you up as you run faster
I know, the last in line is always called a bastard
I know, the past will catch you up as you run faster
I know
I know

I know, the past will catch you up as you run faster
I know, the last in line is always called a bastard
I know, the past will catch you up as you run faster
I know
I know.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

placebo. egyik kedvenc együttesem. ^^

de ez is itt pl tök jó! am. hajnal 5. 44 van, csak ha egyik nap elkezdem a bejegyzést és másnap még hozzáírok akkor már kövi nap nem írja át a dátumot. szóval 2010. nov. 24. (mosmá..)5. 45. hú basszus lehet h nem kellett volna ien korán rántottát ennem jó zsírosan szalonnával meg sült krumplival:S xD

....

no már itt is vagyok:P

jót tett a tejcsi is hozzá xD most ment el Szerelmem munkába nemrég:( sajnos.. kicsit lustálkodok még, mert ha vissza alszok, ismerem magam, nem kelek fel megint 10óráig! aztán megint nem csinálok egész nap semmit.. szóval kicsit gépezek, h ne aludjak be. a kedvencebb számaimat megmutatom.

a kimaradhatatlan, az egyeeeediiii, az egyedülállóan fantasztikuuuuus PRODIDZSÁÁÁJJJJJJJ!!!!!! :D imádom. szeretem az ien beteg elméjű emberkéket, mint a Keith Flint. nagyon szimpatizálok velük. nem tudom miért. mondjuk én se voltam mindig ép egészen. ez látszik a hotdogos profilomon is pl. meg az ottani akkori képemen is:

én mondtam h durva. mosmár am nem így nézek ki. régen amikor úgy éreztem változtatnom kell vmiért, mert úgy éreztem nem sikerültek jól a dolgaim, vagy csak másfelé akartam menni az életben, vagy nem akartam h meglássák mien vagyok/ voltam valójában- szóval szökni akartam a jelenemtől- akkor mindig megváltoztattam a hajam. itt éppen kék- szőke afrofonásom van. persze nem azt mondom h mindenki aki megváltoztatja a külsejét, az saját maga elől szökik. akkor azt hittem h ennyi arcom van vagy valami. azt hittem h mindegyik hajamhoz tartozó korszakomat képviselem. nem. csak az akkori érzéseimet tükröztem. tudatalatt. itt pl. nagggyon jól éreztem magam:D amikor pedig félkopaszra nyírattam a fejem, akkor kurva szarul éreztem magam! mindent újból akartam kezdeni, csak nem jött össze. aztán szétmentünk akkori barátommal és minden sokkal színesebb lett!! mint látható. élveztem az életet! most pedig látni h kezdem megtalálni saját magam. épp növesztem le a hajam. az eredetire. erre csak most jöttem rá, ebben a pár pillanatban! jól van am. azért kezdtem el lenöveszteni, mert hullani kezdett, de tudatalatt mindennek meg van az oka! mióta életem értelmével együtt vagyok, azóta nem is változtattam! most kezdem csak lenöveszteni a szőkét. kezdem megtalálni az igazi énem. Vele:) ha a jövőben változtatni is fogom se azért lesz, mert elvesztettem magam, csak kitudja, új érzések jönnek(mondjuk babát fogok várni:P á akkor nem fogom festeni. de ez csak egy példa). mikor nagyon szarul éreztem magam akk pl. tiszta dzsuva volt a hajam: rasztás. bár lehet túl dramatizálom ezt a hajas témát, de tényleg érdekes. sztem.

no visszatérve: szeretem a placebot, prodigyt, joan jett-et, a belgát, lodovico einaudi-t, az indiánosos zenéket, de am mindent meg vannak időszakok, h ezt hallgatom jobban, aztán kicsit azt. mindent meghallgatok. vegyigyümi.

h passzoljon a bejegyzés címe a bejegyzéshez, mert csak hirtelen a szám címének a fordítását írtam le annak, így írok egy verset most így hirtelen, ha már ennyire van időm:D úgy is már régen írtam verset.

én tudom. (Ł3łŁ∆ verse)

mit jelent az élet vajon?

érezni meleget a havon.

tűzzel szembe nézni

félelemtől nem félni.

én tudom.

mit jelent élni vajon?

mosolyogva lépni át egy bajon.

örömöt lelni a muszájban,

életet látni minden fában.

én tudom.

mit jelent az öröm vajon?

átélni, ha jön a fájdalom.

tapasztalni, tanulni, továbbmenni,

elmerülni, magunkat megismerni.

én tudom.

mit jelent a halál vajon?

a végső jutalom.én tudom.

ha készen vagy, már úgysem félsz,

ha félsz már most sem élsz.

én tudom.

Ł3łŁ∆

azé tudok valamit:D sztem tök jól sikerült!

na megyek. kezdek vmit az életemmel:) a fennmaradt kevés időmmel.

A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket.

/Radha Soami/

imádom! ó tájlőr is beteg elme, de mégsem, csak aki nem érti, szal szinte mindenki szerint. na ezért szeretem őket. ha felfognák, amit itt mond. amit birtokolsz, az birtokba vesz. tök gáz pedig,h én is élhetnék még jobb életet. mert nem az a lényeg, h mindennap meglegyen a tábla csokim:S :D hogy most mindezt itt le tudjam írni, mert úgyse fog megérteni senki. kitalálhatom, h ez nekem jobb, mert így magamat ismerem meg jobban, de ott a papír, ceruza, ha már nagyon muszáj leírnom. nem kell számítógép, nem kell teleVÍZIÓ! nem kell na azért a takaró kell:P nem, még sampon se kéne. de ha csak a kényelmességgel járó dolgokat nem halmoznánk fel. de én is sajnálatraméltó vagyok. de ki lehetne ien erős, mint Tájlőr?! ő is csak azért volt, mert már skizi lett. és egyedül volt. bár én is lehetnék, minden kifogás, csak kifogás. ha tehetném betiltatnám a tv-t. és nem lenne munkanélküli, úgy lenne, mint a kommunizmusban. majdnem. de nem vagyok én az a majdénmegmondom, h h lenne a legjobb. "a legjobb" relatív. minden relatív. nézőpont kérdése. nincs EGY tökéletes megoldás. nekem így a legjobb, neked úgy. majd rájössz. és a legjobb lehet életminőségileg, meg kényelem szempontjából, de én most természetesen, az előbbire gondoltam. mert pl. "nekem így a legjobb, mert így nem kell semmit se csinálnom, nem kell kimozdulnom, nem bánt senki, nem betegszem le a munkába nem fáradok el, egészségesebb maradok testileg. fizikailag ja. és lelkileg? nincs aki bántson...? ha pl. nem mozdulok ki a tv elől? az nem feltétlenül jó, ha nem érnek negatív kritikák és nem találkoznál életedben más véleménnyel, mint ami a tiéd. akkor nem is fejlődnél soha. nem az az élet, ha a gép előtt ülünk, a tv előtt vagy más hasztalan dolgokkal töltjük azt a kevés időt, ami hátramaradt. ezek helyett beszélgessünk, ha van akkor a párunkkal. ismerjük meg egymást, és saját magunkat, amennyire csak lehetséges!!!! ez az élet. a versbe is azért írtam. az az élet, ha kinézünk, és variációkat látunk (a sok ember) akik személyiségéből választhatunk, melyik számunkra megfelelő, miért tetszik és miért nem. nem ítélkezés. választás,  a saját magunk számára. nem másokkal kell foglalkoznunk, hanem saját magunkkal. tanulni, fejlődni, amit csinálunk(vagy csinálnunk kell) abba a dologba teljesen beleélni magunkat, akkor csak azzal foglalkozni és közben a boldogság is az ajándékunk lehet. nem a tv a boldogság. nem a kényelem a boldogság. a fejlődés az!

régen hittem a vámpírokban(mostmár csak szeretném, h legyenek:D). annyira tetszett a filmekben, h annyi mindenen átmentek, mivel, h örökéletük volt. mindent láttak már. más úgy bennük nem is vonzott(najó talán más is:P izgalmas volt az életük). mert félek, h ha vége, mindent elfelejtek. ezért nem kéne azzal foglalkoznom, h ha vége mi lesz. azzal kell foglalkoznom, ami van! h utána mi lesz, az nem az én dolgom.
ennyi a lényeg.

péntek van. de nem számít semmit. 7végén is megyek dolgozni. mostanában már a 7végék is oanok, mint a 7köznapok. unalmasak. semmi változás, mindig ugyanaz. persze azért múlt 7végén nem voltam, már csak azért se, mert nem is éri meg. de azért is, mert kell a változás, a pihenés. érdekes, h Olaszországban még szombaton is ugyanúgy iskola van, mint a többi nap, csak vasárnap nem mennek suliba. akkor megpihennek. azt hiszem Németbe is így van. durva. de utáltam! lényeg a lényeg, sztem onnan indult ki, h mivel az olaszok eléggé hívő egy népség, így mivel Isten is 6nap alatt teremtette a világot, a 7. nap viszont megpihent, ők is ebből kiindulva 6 napig dolgoznak(ill. tanulnak!! mert a munkahelyeken csak péntekig dolgoznak érdekes módon..). valami iesmi lehet.

észrevettem magamon, h a napjaim egy szakaszát általában jobban vártam h vége legyen, mint az utána v előtte levőnek. persze ez azért van, mert dolgozni nem szeret az ember. sajnos. meg tanulni se nagyon. ez csak általánosság. mert ha pl. az álmom valóra vált volna és most restaurátor lennék, akkor imádnám a munkám. de ki éri el a célját ebben a világban?... kaptam egy könyvet Szerelmemtől, amit nagyon szerettem!! múlt idő, mert már egyszer kiolvastam. Az öröm művészete - flow a mindennapokban Csíkszentmihályi Mihálytól. valami nagyon jó!! röviden arról beszél, h hogyan élvezzük azt is, amit meg KELL csinálnunk, anélkül, h kötelességnek érezzük. nagyon részletesen és jól leírja! most ebből a könyvből fogom kiírni a jó részeket, amiket aláhúzgáltam:)

I*Az ősi mítoszokban azoknak, akik boldogságra, szerelemre, örök életre törekedtek, soxor előbb meg kellett járniuk az alvilágot.

II*Az afrikai síkságokon élő babuin páviánok életük egyharmadát átalusszák, ébrenlétük pedig a mászkálás, a táplálékszerzés és a táplálkozás, illetve a szabadidő között oszlik meg, amikor társas tevékenységet folytatnak, többnyire kurkásznak, azaz tetveket keresnek egymás szőrzetében. Nem vmi izgalmas élet, mégsem változott sokat egymillió év alatt, vagyis mióta a közös majomősből kifejlődött az ember. Az élet követelményei a mai embernek a páviánok időbeosztásához nagyon hasonló életvitelt szabnak meg. A legtöbb ember a nap egyharmadában alszik, a fennmaradó idő nagy részében pedig dolgozik, közlekedik, és csak egy kevéske idő marad pihenésre, kikapcsolódásra. Amint Emmanuel Le Roy Ladurie történész írja a tizenharmadik századi- akkoriban a világ legfejlettebb települései közé tartozó- francia falvakról, az emberek legközönségesebb szórakozása az volt, hogy egymás hajából szedegették ki a tetveket. Most természetesen más a helyzet. Ma már van televíziónk.

III*Élni annyit jelent, mint tettekben, érzéskben, gondolatokban megélni az életet. Ez a tapasztalás az időben történik, így végső soron az idő a legszűkösebb erőforrásunk.

IV*Egyes antropológusok szerint a technikailag legkevésbé fejlett társadalmak , pl. a brazil őserdőkben vagy az afrikai sivatagokban élő primitív népek felnőtt tagjai ritán fordítanak négy óránál több időt a létfenntartásra- a fennmaradó időben pedig pihennek, csevegnek, énekelnek és táncolnak.

V*A fenntartó tevékenységek hagyományosan teljes egészében a nőkre hárulnak, a hasznos tevékenységek pedig a férfiakra.

VI*A szabad időben végzett tevékenységre használt görög scholea szóból ered az iskola szó, ami jól tükrözi azt az elgondolást, hogy a szabad idő legjobb hasznosítása a tanulás.

VII*Akármennyire nincs ínyünkre a magány, meg kell tanulnunk jó szívvel elfogadni, mert különben az életminőségünk sínyli meg.

VIII*A kisbaba vonzódik az emberi archoz, és örül, ha az édesanyját látja, mert ez segít a gondozójához való kötődésben. Öröm fog el minket evés közben vagy egy ellenkező nemű ember társaságában, mert evés és szex nélkül az emberi faj nem maradhatna fenn. XD

IX*A genetikailag belénk programozott érzések mellett számtalan kifinomult vagy éppenséggel alantas érzés alakul ki az emberben. Az önmagára reflektáló tudatosság révén "megjátszani" vagy manipulálni is tudjuk az érzelmeket, amire egyetlen állat sem képes. Őseink táncai, énekei, maszkjai rettegést és áhítatot, örömöt és mámort idéztek elő. Ugyanerre szolgál manapság a horrorfilm, a drog és a zene. Az érzelmek eredetileg a külvilágra vonatkozó jelzésként szolgáltak. Ma már gyakran nem kötődnek semmilyen valós tárgyhoz, önmagukért élvezzük őket.

X*Az ember valójában nem a gazdagságért, az egészségért vagy a hírnévért küzd. Mindezt csupán azért akarjuk, mert boldogságot remélünk tőlük. A boldogságra viszont önmagáért vágyunk, nem azért, mert valami mást nyújthat nekünk.

XI*(...) Aki boldognak mondja magát, amiért két állásával megfelelő életkörülményeket tud biztosítani a gyermekei számára, valószínűleg boldogabb, mint akinek egyetlen állás is terhet jelent.

XII*Álmok és kockázat nélkül csupán az élet halovány látszatát tudjuk megvalósítani.

XIII*A belső késztetés(meg akarunk tenni valamit) és a külső késztetés(meg kell tennünk valamit) egyaránt kedvezőbb állapot annál, mint amikor semmilyen cél nem lebeg előttünk.

XIV*(...) Az önbecsülés sikereink és elvárásaink viszonyán múlik, tehát egyaránt alacsony lesz, ha túl magas célokat tűzünk ki, vagy ha túl kevés sikert érünk el.

XV*(...) Nem minden esetben az a jó, ha nő a gyerek önbizalma, elsősorban akkor nem, ha ez az alacsony elvárások miatt következik be.

XVI*Amikor jó barátok beszélgetnek egymással, vagy amikor egy anya játszik a kisbabájával. Ezekben a jelenségekben az a közös, hogy ilyenkor a tudatunkat teljesen kitölti a tevékenység átélése, és élményeink harmóniában vannak egymással. A mindennapjainkkal ellentétben az ilyen pillanatokban érzéseink, vágyaink és gondolataink között harmónia van.

Az ilyen kivételes pillanatokat neveztem el flow- élménynek(a belefeledkezés vagy elköteleződés élményének).

XVII*A tökéletes belefeledkezés állapota a lelki energia egészét igénybe veszi, ezért csak teljes figyelemösszpontosítással következhet be. A tudatban nem marad hely elkalandozó gondolatoknak, oda nem illő érzéseknek. A tudatosság teljesen megszűnik, mégis a szokásosnál erősebbnek érezzük magunkat. Az idő érzékelése eltorzul: az eltelt órák csak perceknek tűnnek. Amikor az ember egész lénye megfeszítésével vesz részt a teste és értelme működésében, akármit tesz is, önmagában azt érdemes lesz csinálni, az élet önmagát igazolja. Fizikai és lelki energiánk harmonikus összpontosítása révén az élet magára talál.

XVIII*A teljes belefeledkezés inkább vezet a kivételes élet felé, mint a boldogság állapota. Amikor flow- állapotban vagyunk, akkor nem vagyunk boldogok, mert a boldogságérzéshez a belső állapotunkra kell figyelnünk, és az elterelné a figyelmünket az előttünk álló feladattól. Ha egy hegymászó azzal kezd el foglalkozni, hogy boldognak érezze magát, miközben egy nehéz helyzettel küszködik, még le is zuhanhatna a hegyről. A sebész sem engedheti meg magának, hogy boldognak érezze magát egy erőt próbáló műtét alatt, ahogy a muzsikus sem, miközben egy nehéz darabot játszik. Csak a feladat befejezése után van lehetőség arra, hogy visszatekintsen a történtekre, és akkor eláradhat benne a kivételes élmény miatti hálaérzés- és utólag boldog lehet. Ám boldognak flow nélkül is lehet lenni. Boldognak érezhetjük magunkat a pihenés passzív élvezetétől vagy egy kiegyensúlyozott kapcsolat okozta megelégedettségtől. Ezek is az élet becses pillanatai, az ilyenféle boldogság azonban nagyon törékeny, és erősen függ a kedvező külső körülményektől. A flow-t követő boldogság a mi saját tevékenységünkből fakad, és hozzájárul tudatunk fejlettségéhez, összetettségéhez.

XIX*Az lenne eszményi, ha az emberek állandóan fejlődnének, miközben élvezik, amivel foglalkoznak.

XX*Nehezebb, de hosszabb távon még hasznosabb, ha szert teszünk arra a képességre, hogy el tudjuk viselni, sőt élvezzük is a magányt.

XXI*Nem létezik mindenki számára használható, jó előírás arra, hogy miképpen töltsünk el egy napot vagy akár egy órát. Érdemes azon gondolkozni, hogy mi mennyire fontos, és ennek alapján kipróbálni különböző lehetőségeket az optimális időbeosztásra- pl. korábbi fölkelés, délutáni alvás beiktatása, étkezési idő áttétele.

XXII*Különben sem igaz, hogy ha valami jó, abból még több szükségképpen még jobb lenne. Sok más esetben is, ami kis mennyiségben hasznos, nagy adagban ártalmas lehet.

XXIII*Szerencsére sok olyan személyiség van, aki elkötelezett a munkája iránt, és mégis képes sokoldalú életet élni.

XXIV*Azokban a sikeres társadalmakban, ahol a felnőtteknek volt szabad idejük, kialakultak az agy foglalkoztatásának kulturális hagyományai.

XXV*Idézzük egy hajós szavait: A modern civilizáció vívmányai, a rádió, a tévé, a szórakoztatóhelyek és a különböző gépesített szórakoztató eszközök mind az érzékeinket bizsergetik, és elfordulásra késztetnek a föld, a nap, a szél és a csillagok unalmasnak tekintett világától. A hajózás pedig visszavezet minket ezekhez az ősi elemekhez.

XXVI*A következő leírás egy olyan embertől származik, aki korábban üzletember volt, és aztán elköltözött a hegyekbe, és beállt asztalosnak: Elég szépen kerestem volna, ha a cégnél maradok, de egyszer csak rájöttem arra, hogy nem élvezem azt az életet. Nem voltak olyan élményeim, amelyektől elégedett lehettem volna. Láttam, hogy nincsenek a helyén a dolgok, az életem nagyobb részét az irodában töltöm... Évek folytak el. Amióta asztalos vagyok, élvezem az életet. Nyugodt, szép helyen lakom, és majd minden este hegyet mászok. Úgy képzelem, hogy többet jelent a családomnak a nyugalmam, és hogy nem vagyok olyan elfoglalt, mint azok az anyagiak, amelyeket ma már nem tudok biztosítani a számukra.

XXVII*(...) egész országokról alakulhat ki az a benyomásunk, hogy a pénzen, a családon, divaton, üdülésen és a pletykákon kívül semmi sem kelti fel az emberek figyelmét.(személyes megjegyzés: Olaszország!!!)

XXVIII*Az ázsiai szemlélet szerint az egyén mit sem ér, amíg a kapcsolatai át nem alakítják és meg nem nemesítik.

XXIX*Az "idióta" görög eredetű szó, és eredetileg magányosan élő embert jelentett, feltételezték, hogy a közösségtől elhúzódó ember szellemileg nem teljes értékű. Egyes mai, írásbeliséggel nem rendelkező társadalmakban olyan mélyen gyökeredzett ez a nézet, hogy az egyedüllétet kedvelőket boszorkánynak tekintették, hiszen normális ember nem akarná mások társaságát nélkülözni, hacsak nem kényszerítik rá. (szem. megj. : ezeknek a társadalmaknak a többi tagjai voltak a nem normálisok!!!!-.-)

XXX*Az emberek legpozitívabb élményként rendszerint azokat említik, amelyeket barátaikkal élnek át. (...) Az ember általában boldogabb és erősebben motivált, ha a barátaival van, függetlenül attól, hogy éppen mit is csinál. Még a hangulatunkra nyomasztóan ható egyhangú háztartási munkák is pozitív élményekké válhatnak, ha nem egyedül vagy a családtagjaink, hanem a barátaink társaságában végezzük. Nem is nehéz belátni, hogy miért van így. Barátok társaságában vannak meg leginkább az optimális társas érintkezés feltételei. Hiszen azért választottuk őket, mert összeegyeztethetőnek látjuk a céljainkat, és a barátság egyenrangú kapcsolat. A barátságtól közös hasznot remélünk, mindenféle külső kényszer nélkül, amelynek révén kihasználhatnánk egymást. Ideális esetben a barátságok nem statikusak, mindig új érzelmi és szellemi ingerekkel szolgálnak, és így a kapcsolat nem süpped unalomba vagy egykedvűségbe. Új dolgokkal, tevékenységekkel, eseményekkel próbálkozunk, új magatartási formákat, gondolatokat és értékeket alakítunk ki, egyre mélyebben és bensőségesebben ismerjük meg egymást. Miközben számos flow- tevékenység csak rövid ideig élvezhető, mert ösztönző forrásaink hamar kimerülnek, a barátságok az egész életen át ösztönzőleg tudnak hatni az érzelmi és értelmi képességeinkre.

XXXI*A mai élet azonban nem kedvez a barátságok fenntartásának. A hagyományosabb társadalmakban az ember egész életén át kapcsolatban marad a gyerekkori barátaival. Az Egyesült Államokban az emberek földrajzi és társadalmi mozgása miatt ez szinte lehetetlen. A középiskolai barátaink mások, mint az elemi iskolaiak, és a főiskolán ismét átrendeződnek a barátságok. Aztán egyik állásból a másikba kerülünk, egyik városból a másikba költözünk, és az évek múlásával az új barátságok  egyre felszínesebbek lesznek. Az idősebb korban jelentkező érzelmi válságok idején az embereknek gyakran az a legfőbb bánata, hogy nincsenek igaz barátaik.

XXXII*Régebben a nemiség elfojtása miatt a ráirányuló lelki energiát más, hasznos tevékenységek szolgálatába lehetett állítani. Manapság a szexualitást úgy bátorítják, hogy az emberek lelki energiájukat a szexuális beteljesülés ábrándjával kecsegtető fogyasztásba fektessék.

XXXIII*Az elmúlt néhány évtized során rájöttünk, hogy a bennünk élő családkép, amely legalább a Viktória- korig nyúlik vissza, csak egy lehetőség a sok közül. Amint Le Roy Ladurie történész rámutat, egy késő középkori francia parasztcsaládba mindazok beletartoztak, akik egy fedél alatt éltek, és közösen étkeztek. Köztük voltak a ténylegesen vér szerinti rokonok, de a cselédek és olyanok is, akik alkalmilag dolgoztak a gazdaságban, és ott is kaptak szállást. Látszólag semmi különbség nem volt köztük, függetlenül attól, hogy rokonok voltak- e, úgy tekintették, hogy ugyanahhoz a domushoz, azaz vakolt kőházhoz tartoztak. És ezt tekintették lényeges egységnek, sokkal inkább, mint a biológiai családot. Ezer évvel korábban a római család egészen másféle társadalmi szerveződés volt. A családfőnek jogában állt megölni gyermekeit, ha felbosszantották, és a biológiai származás majdnem olyan  jelentőséggel bírt, mint később a 19. századi arisztokrata családokban.

XXXIV*Az apák hangulata meghatározza a család többi tagjának a hangulatát, a gyerekek hangulata befolyásolja az anyát, az anyák hangulata viszont alig észrevehető hatással van a család többi tagjára. Az apák kb. 40%-a, az anyáknak pedig kevesebb, mint 10%-a mondja, hogy tizenéves gyerekeik teljesítménye jó hangulatot vált ki bennük, ugyanakkor a nők 45%-a, az apáknak pedig csak 20- a mondja azt, hogy a tinédzserek jó hangulata az övékét is javítja. Világos, hogy nemi szerepeikkel összhangban a férfiakat még mindig az érdekli jobban, amit a gyerekeik csinálnak, a nőket pedig, hogy mit éreznek.

XXXV*Állandóan a haverjaival lógó tinédzsereknek bajai vannak az iskolában, és nem valószínű, hogy megtanulnak önállóan gondolkodni, akik viszont túl sokat vannak egyedül, könnyebben esnek áldozatul a depressziónak és az elidegenedettség érzésének.

XXXVI*Ha csak búcsúzáskor valaki "további jó napot" kíván, máris megerősít bennünket, hogy létezünk, hiszen valaki észrevett, és törődik a hogylétünkkel. Tehát a legegyszerűbb találkozásnak is elemi funkciója a valóság fenntartása, amely nélkülözhetetlen, hogy a tudatunkban el ne uralkodjon a káosz.

XXXVII*Senki nem lehet valaki, ha nincs vele senki. (John Archibald Wheeler)

XXXVII és fél*Az élet lényegét tekintve mindig jobb olyat választani, amit jónak érez az ember, mint ami anyagilag kényelmesebb, de érzelmileg szörnyű.

XXXVIII*Minél több mindenért felelős az ember, annál lényegesebb tudnia, mi az igazán fontos, és mi nem.

XXXIX*a munkáját szerető ember sok esetben elhanyagolja a családját meg a barátait, és megfordítva.(...) Lehet, hogy akik nem szeretik a munkájukat, jobban szeretik a családjukat.

Van benne valami igazság, az is világos, hogy miért. Miután a figyelmünk korlátozott, ha egy cél minden lelki energiánkat leköti, semmi nem marad másra.

Ha viszont a két terület közül bármelyiket elhanyagoljuk, aligha lehetünk boldogok. Sok ember tisztában van azzal, hogy az életét összekötötte a munkájával, és ezt vagy úgy próbálja ellensúlyozni, hogy megértő házastársat választ, vagy nagyon gondosan osztja meg a figyelmét. Linus Pauling egészen őszintén beszélt erről: "Úgy hiszem, szerencsés voltam, hogy a feleségem úgy érezte, az élet feladatait és örömeit családjától, tehát a férjétől és gyermekeitől várhatja. És hogy a legjobb, amit tehet, ha engem megkímél az otthoni problémáktól. Ezért úgy intézi el a dolgokat, hogy én minden időmet a munkámnak tudjam szentelni." Azonban kevés ember- és különösen kevés nő- mondhatja magát ebben a tekintetben szerencsésnek.

Sokkal életszerűbb megoldás, ha megpróbálunk egyensúlyt teremteni a munkából és a kapcsolatainkból származó előnyök között. Annak ellenére, hogy majdnem mindenki  azt vallja, a család a legfontosabb az életében, nagyon kevesen- különösen kevés férfi- viselkedik ennek megfelelően. A legtöbb nős férfi meg van győződve arról, hogy a családjának szenteli az életét, és ez anyagi szempontból talán igaz is. Azonban a család működése nemcsak azon múlik, hogy van- e ennivaló a hűtőben, és két autó a garázsban. Emberek bármely csoportját kétféle energia tartja össze: a táplálékból, melegből, fizikai gondoskodásból, pénzből származó anyagi energia, és az egymásra fordított figyelemből eredő lelki energia. (...)

XL*Robertson Davies kanadai író ebben látja egyik magyarázatát annak, hogy 54 éve  boldog házasságban él: Shakespeare különleges szerepet játszott a házasságunkban mint idézetek, tréfák és utalások kiapadhatatlan forrása. Úgy érzem, különlegesen szerencsés vagyok, annyira jól éreztük magunkat együtt. Örökös kaland volt, és még mindig nem értünk a végére. Se vége, se hossza a beszélgetéseinknek, márpedig esküszöm, a házasságban a beszélgetés fontosabb a szexnél.

XLI*persze nem vesszük át a beszélgetés irányítását, hanem közösen alakítjuk. A jó beszélgetés olyan, mint a jazzben a közös improvizálás, amely közismert motívumokkal indul, majd a spontán variációk révén alakul ki az izgalmas új zene.

XLII*A boldogsághoz nem elég a kiváló élet. Az a lényeg, hogy olyan tevékenységek során legyünk boldogok, amelyek próbára teszik képességeinket, hozzásegítenek, hogy fejlődjünk, és beteljesítsük lehetőségeinket. (..Az amerikai nevelés a korai önállóság kialakítására helyezi a hangsúlyt..)

XLIII*A legtöbb ember takarékoskodik a figyelmével.(...) Következésképpen nem sok figyelmet tud szentelni önmagában a világnak, hogy meglepődjön, felfedezzen, hogy meghaladja azokat a kereteket, amelyeket énközpontúsága kijelöl számára.

XLIV*Ha hagyjuk, hogy az idő kicsússzon a kezünk közül, hamarosan tényleg semennyi sem marad. Meg kell tanulnunk ügyesen gazdálkodni vele, és nem csak a távoli jövőben megszerezhető gazdagság vagy biztonság érdekében, hanem azért, hogy itt és most élvezzük az életet.

XLV*Ha azért imádkozik, hogy szent legyen, azért tornázik, hogy erős mellizmokat növesszen, azért tanul, hogy bölcs legyen, a haszon jórészt elenyészik. Az a fontos, hogy önmagáért élvezze a cselekvést, és tudja, hogy nem az eredmény a fontos, hanem, hogy úrrá tud lenni a figyelmén.

XLVI*A buddhistáknak van egy jó tanácsuk: "Mindig cselekedj úgy, mintha a világegyetem jövője tőled függne, de kacagd ki magad, amikor arra gondolsz, hogy fikarcnyit is számít, amit teszel."

XLVII*Közömbösíteni kell az egót! Az egót azonban nem lehet teljesen félreállítani, ha életben akarunk maradni. Az egyetlen követhető alternatíva, hogy kevésbé radikális utat választunk, arra törekszünk, hogy kiismerjük saját énünket, és megértsük furcsaságait.

A jó élethez mindannyiunk számára saját énünk jelenti a legfőbb akadályt!!!!

XLVIII*A flow megélésében segít, ha világos céljaink vannak- nem azért, mert a célok elérése fontos, hanem mert cél híján nehéz a koncentráció, és nehéz elkerülni a figyelem szétesését. Például a hegymászó nem azért tűzi ki célként a csúcs elérését, mert valamilyen mélyen rejlő vágy erre hajtja, hanem mert a cél teszi lehetővé a mászás élményét. A csúcs elérésének kitűzése nélkül a mászás céltalan kószálásnak tűnne, amely csak nyugtalanná és egykedvűvé tesz bennünket. (----> AZ ÚT A FONTOS, NEM AZ ÚT VÉGE!!)

XLIX*Van, ami elkerülhetetlen, akármennyire zseniális valaki, akkor is meg kell tennie. Nincs tehát más választásunk, vagy kelletlenül, a kényszerűség miatt morgolódva tesszük, vagy jókedvünkből. Mindkét esetben el kell végeznünk a feladatot, ám a második esetben az élmény mindenképpen pozitívabb lesz. Az ember még a leggyűlöletesebb feladatokban is célokat tűzhet ki maga elé: pl., hogy a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban lenyírja a füvet. (amor fati- sors szeretete)

"Mind jobban és jobban meg akarom tanulni, hogy szépnek lássam a dolgokban azt, ami szükségszerű. Akkor én is azok közé tartozom majd, akik széppé teszik a dolgokat."

Így aztán, akárcsak Nietzschénél és Maslownál, a sors szeretete azt jelenti, hogy az ember készséggel vállal felelősséget spontán és kívülről rákényszerített tetteiért is. Ez a fajta elfogadás juttatja az embert a fejlődés élményéhez, és ahhoz a felhőtlen örömhöz, hogy sikerült csökkentenie a mindennapok rendezetlenségét.

L*A flow- ból lelki energia szabadul fel, mert koncentrálja a figyelmet és motiválja a cselekvést.

Tűz segítségével megmelegedhetünk egy didergős éjszakán, de fel is gyújthatjuk a házat. Ugyanez áll az elektromosságra és az atomenergiára is. Fontos vívmány, hogy energiát tudunk az emberek rendelkezésére bocsátani, de ugyanolyan fontos, hogy megtanuljuk jól felhasználni.

LI*Az emberi kapcsolatok vonatkozásában a vallások vállalták magukra az entrópia mértéktelen növekedésének megfelelő fogalmat. "Bűnnek" nevezték, és mindazokat a viselkedéseket értették alatta, amelyek sértenek egy embert, a közösséget vagy annak értékeit. Minden társadalomnak, amely fenn tudott maradni, ki kellett tűznie pozitív célokat, hogy az emberek energiáit helyes irányba terelje. És hogy hatékonyan is működhessenek, természet feletti lényeket alkottak, akik meghatározták, és látomások, jelenések, kiválasztott egyéneknek (mint Mózes, Mohamed vagy Joseph Smith) (szem. megj.: vagy mint Isten!és a fia) sugallt szövegek segítségével tették közzé a jó és rossz viselkedés szabályait. E célokat nem igazolhatja csupán jelenlegi életünk, az itt és most szempontjai, mert ha cselekvéseink hatásait mind a saját életünkben megfigyelhetnénk, a józan ész a lehető legtöbb élvezet és anyagi érték megszerzését diktálná anélkül, hogy bármi másra tekintettel lenne. A társadalom azonban elpusztulna, ha mindenkit a puszta önzés vezérelne, tehát minden vallásnak fel kellett mutatnia, mi történik azokkal, akik csak saját érdeküket képviselik. Alacsonyabb létszinten való újjászületés, feledés, pokol.

LII*Minden, ami létezik, egy összefüggő rendszer része. Mindezt jórészt már elmondták így meg úgy, a síkföldi indiánok vallásai, a buddhizmus, a zoroasztrizmus és az élet gondos megfigyelésén alapuló számtalan más hitrendszer.

LIII*A New Age hívei (szem. megj.: a jehova tanúi is) szó szerint veszik a hitüket, míg az általam idézett szerzők tudatosan beszélnek metaforákban, közelítő leírást próbálnak adni arról az alapvető valóságról, amelyben hisznek, de amelyet nem tudnak adekvát módon kifejezni.

LIV*Az evolúciót célszerűség és szabad akarat helyett a determinizmus irányítja, karöltve a véletlennel. Száraz, unalmas tanításnak tűnik, aligha képes valakit arra sarkallni, hogy ennek alapján építse fel az életét.

már a címből ítélve, aki ismer, tudja, h ez nem lesz egy rövidke bejegyzés. még csak most augusztusban töltöttem be a 2. évtizedemet, de egy kezemen nem tudnám megszámolni hány helyen laktam már eddig.

kezdtem MISKOLCon. Ó én kis szülővárosom, ő hiányzik a legjobban! 10évig laktam ott, 3különböző albérletben. az első, és legszebb városrész ahol éltem a Felső- Majláth volt. a 10. emeleten laktunk. de hogy mennyire szép volt a kilátás!!! a messzi távolban az erdő, itt- ott sziklácskák bukkantak ki a fák közül! lejjebb kezdődtek a házak, aztán pontosan a lakás előtt folyt a Szinva. rengeteg emlék fűződik ide.hopp találtam egy képet! talán még pont ez is a hegyalja út 7.!hát most ebből nem sokat látni, de legalább valahogy el lehet képzelni. ez itt pont hátulról van. lényeg a lényeg: itt volt a legjobb! 10 perecre volt az iskola, 15re az erdő, szép változatos, zöld, olyan kis otthonos volt:) temető 2 percre volt, szvl nem kellett volna messze menni:D de az is ien kis hangulatos volt! bolt, játszótér, sínek messzebb, jajj hiányzik!

innen költöztünk el, mikor 7-8 éves körül voltam, a Kilián városrészre. az is jó környék volt, de nem múlta fölül a Hegyalját:) ott is közel volt az iskola, a bolt,de laposabb volt a hangulat. ez itt már onnan nem messze van. kezek. fel is másztunk rájuk. itt csak egy évig laktunk egy közeli földszinti panellakásban, aztán újra költöztünk. emléxem ide egy téli napon érkeztünk, ez még megmaradt. meg hogy nem nagyon akartam új iskolába járni, de aztán csak- csak megszoktam. mikor újra költöztünk akkor is a Könyves Kálmán Ált. Isk.- be jártam, összesen ugye 2évig: a 3. és 4. osztályt. arra is emléxem, az első napomon az osztályfőnököm azt mondta az osztálynak, h: vegyenek védőszárnyaik alá:) és h a Gazdik Fanni volt az első, aki odahívott maga mellé padtársnak:)no de szóval a 3. albérlet, ahová mentünk az a Katowice út volt. a Szentpéteri kapuban. ez a kép nem nagyon vág ide, mert azért odébb volt a háztól, ahol ez a 20 emeletes van, de hát Szentpéteri kapu meg más képet nem nagyon találtam, csak a kórházról, ami előttünk volt. mi pedig egy nagy dombon laktunk, közel, olyan 15percre a tescotól(remélem ez nem reklámozás...) rengeteg lépcsőn kellett felmenni, mire eljutottunk az ajtóig, pluszba még csak nem is az első emeleten, hanem a 3.on laktunk. ott is jó magason! de nem a bérház miatt, hanem, h eleve dombon voltunk. nyugis környék volt. volt egy suli ott is, 5percre tőlünk, de nem oda jártunk, hanem inkább buszoztunk a Kiliánig. sokat sétálgattunk anyával is, meg csak úgy a kutyával. oda is jó emlékek fűznek! de itt is csak egy évig maradtunk.

Ezekutána jött EGER. Ott összesen 3 évig laktunk. Nagyon szép városka! csak hát szokatlan volt egy oan nagy város után egy ien kicsibe költözni. a Koháry úton laktunk. sajna nem találtam a környékről képet. ez a Hatvani- hóstyán volt(mint városrész). főút mentén laktunk, kicsit zajos volt, de megszoktuk 1-2. ez a képen az érsekkerti szökőkút. a Lenkey János suliba jártunk, ami a Dobó tértől volt egy köpésre. énektagozatos osztályba kerültem, énekkarra jártam. tetszett. az osztálytársaim is szimpik voltak, amíg Egerbe laktunk, végig, azaz 3 évig ide jártam: 5., 6. és a 7. évet.

a Koháry útról, a város egyik végéről a másik végére költöztünk egy év elteltével: a Rákóczi Feco utcába. itt pont vmeikbe, de már nem is tudom meik volt az. közel volt itt is a tesco, viszont a suli innen is messze volt. itt is főút mentén laktunk, talán ez még zajosabb volt az előzőnél, de már fel se tűnt. a lakás mögött nyugis volt kutyasétáltatás szempontjából:D a ház aljába kisbolt, tetszett ez a hely is.

aztán Egerbe az utolsó albérlet nem messze volt az elsőtől, a Kiskanda úton. erről se találok képet, kicsit eldugottabb helyen volt, bentebb. de erről majd legközelebb, mert nehogy itt hagyjon a busz. mennem kell melóba. szerencsére már megfőztem:P

itt vagyok újra! vasárnap. a Kiskandán azt hiszem a 3.on laktunk, ez amoan nyitott bérház volt vagy h kell mondani, ahol mentél fel nem volt befalazva, ha kiléptél a lakásajtón egyből a szabadban voltál.

persze nem ien volt a kilátás:D ez itt a Dobó tér! nagyon szép!

aztán elköltöztünk SZEKSZÁRDra, ahol oan 2hónapig lakhattunk csak. a Holub utcában. talán ez még kisebb város volt, mint Eger. a Garay János suliba jártam(a 8. év elejét)ott.

ennyit Szekszárdról, nem volt rossz, csak pont ősszel voltunk ott meg csak rövid ideig, szval úgy jobban nem ismertem meg.

aztán OLASZORSZÁGba költöztünk, azon is belül Padova megyébe, azon belül Piove di Sacco-ba és azon belül Arzerello-ba(ez amoan városrész lehetett).

ez itt az arzerello-i templom. Piovébe jártam suliba, az E. C. Davila-ba.jéé itt van:D lehúztam itt 2évet: a 7., 8.at(újra kellett járnom a 7.et, mivel nem beszéltem még a nyelvet). aztán tesómékhoz vissza Magyarországra. nem bírtam mostohafaterom, meg úgy az olaszokat, meg hát anyámmal se jöttem ki akkoriban.

jött a legzűrösebb, legútálosabb, legrosszabb évem Szurdokpüspökin. az én hibám h ien volt ez az év, de ez egy más téma. elzüllöttem. rossz társaság, serdülés, rossz szokások, befolyásolhatóságom... ecetera. püspökin laktam, de Gyöngyösre jártam suliba meg ott is voltam kolléGumiban. kis kertes kis gémeskutas házikóban laktunk egy kocsma mögött nővéremékkel.

pont szembe ezzel a templommal. a TH-ba jártam suliba, könnyűiparszakon 1évig ugye. annyira nem teljesítettem rosszul a suliban sztem:P de komolyan, mondjuk jó, kémia meg fizika ezek am se mentek. de viszonylag egész jól.

9.osztályom meglett. bizonyítványba beleírták: a 10. osztályba léphet. azt hittem így is lesz. de úgy döntöttünk, h jobb lesz mindenkinek ha visszamegyek Olaszba, mert még nem nőttem fel. ugye mondom elég rosszaság voltam. más választásom meg nemigen lett volna am se, de elfogadtam magamban is végül is. beláttam, h jobb lesz nekem még többet tanulni, arról h mi is a jó. olaszba hát ott aztán oan év következett, amiből rengeteget tanultam. sokat voltam egyedül, szóval rengeteget elmélkedtem. bár persze akkor is voltak rosszabb napok, de sokat fejlődtem agyilag. én úgy gondolom.

új középsulit kezdtem Padovában. művészet- történelem szakon. rajz, röviden:D réges- régi álmom h restaurátor legyek!! ez beteljesülni látszott.

ez itt a főépület. én a másikba voltam, de arról nincs kép. ebben az épületben tanultak a szobrász, szövész és ékszerész palánták. a többiek a másikban:mi, a festőművészek vagy nem tom h fordítsam le:D , az építészek és a DISEGNO INDUSTRIALE-sok XD nem tom mindegy, ien szakrajz szerű vmi. nem mindent tudok rendesen lefordítani. tudom mit jelent, csak magyar megfelelőjét nem találom. lényeg a lényeg, tetszett, h itt tanulhatok és sikerült sikeresen befejeznem az évet. ami ugye azt jelenti h újra kijártam a 9.et. nem mehettem 10.be, mivel Gyöngyösön a könnyűiparszak teljesen más, mint amit itt tanultam, a 2 nem függ össze. busszal jártam be mindig Arzerello-ból, oan 1 órás volt az út. Padovát is jobban megismerhettem. szerettem. csak otthon még mindig voltak gondok. így suli után a nyáron elszöktünk muterommal az "Ember" elől. összepakoltunk, aztán uccu neki.

meg se álltunk tesómékig, akik közben már GYÖNGYÖSre költöztek. ideiglenesen mi is úgy gondoltuk, h odamegyünk hozzájuk lakni. találtunk munkát, 2-3 hónapig együtt is dolgoztunk anyával, egy helyen, aztán engem elküldtek, mert időközben suliba kezdtem járni, esti tagozatra és sokáig fennvoltam éjszakánként. így soxor aludtam el és késtem el munkahelyemről. anyám közben elköltözött Abasárra én pedig ott maradtam nővéremékkel. diákmunkával próbáltam némi pénzt keresni, h tudjak nekik a rezsibe meg az albérleti díjba fizetni. akadt is 1-2. emléxem konkrétan 2008. dec. 30-án éjszaka este 10től reggelig pakoltam a Tecskóba a betéteket a polcra :D ezidőtájt hívtak ide dolgozni is, mint pénztáros, megérdeklődtem, anyámmal bementünk jelentkezni. engem úgy volt fel is vesznek!! úgy megörültem! már meg is vettem mindent amit kértek: fekete cipő, fekete nadrág. aztán eljött a kezdésem előtti nap. nagyon vártam már! aztán este oan 8óra körül vki hívott, pár perccel később vettem csak észre... mondom ki lehetett az?.. visszahívjam? egyefene. felhívtam. kiderült, h onnan hívtak, h a gazdasági válság miatt sajnálják, de mégsem vesznek fel senkit, úgyh köszönik h visszahívtam őket, de viszonlátás. ezután akadt némi diákmunka itt- ott... majd 2009 január elején is egy, a DC-ben. január- februárt itt végig dolgoztam, mentem amikor csak tudtam, aztán meghallottam, h van felvétel és egyből jelentkeztem is! szerencsémre fel is vettek, és szerződés szerinti március 1-i napon munkába is állhattam hivatalosan is:D de régen volt már! aztán teltek- múltak a hetek, hónapok... évek.. vagyis, nem is annyira, mert még csak nemsokára leszek itt 2 éve! a lényeg, h aztán Kitti nővérkém állapotos lett:) és hát időközben én megismerkedtem Szerelmemmel munkahelyen:) jaj erről is tudnák mesélni bőven, de majd egy másik bejegyzésben, mert most a költözésre kéne koncentrálnom:P de annyit el kell mondjak(nem bírom ki szó nélkül:) ) hogy a világ legcsodálatosabb embere az én párom^^ és az egyik legeslegszebb dolog az életemben, h megismertük egymást és, h összejöttünk és, hogy szeretjük egymást:) nagyon röviden egyenlőre ennyit:) szóval ott tartottam, h én időközben hozzáköltöztem és tesómék is szanaszét.. Kitti még most is Gyöngyösön lakik párjával és a babájukkal, Milánnal:) egy másik albérletben, Anita nővérkém pedig Budapestre költözött szerencsét próbálni:D

én meg most ugye itt, HERÉD en lakok Gabival és a nagyanyjával... remélem nem sokáig... már rajta vagyunk azon, hogy felvegyük a hitelt, mert találtunk egy nagyon fasza kis házikót a faluban!! no ez itt egy kép a nemrégi árvízről.. ill. belvízről (Gabi mondta, én nem tudtam volna magamtól:P) Heréden, pont a mi utcánkban. mi egy kicsit lejjebb lakunk, úgyh pont nem látszódik a házunk. a fényképzőnek meg kellett volna fordulnia, sebaj.

hát úgy röviden összefoglalva ennyi a költözésről XD

úgy gondolom, h az élet örök körforgás. nekünk vele kell forogni.nem szabad félni a változástól. aki fél a változástól, az élettől fél. attól félünk, amit nem ismerünk. az első lépés afelé, h megismerjük az életet az az, h elfogadjuk, vele áramlunk és így jobban megismerhetjük. majd a végén még az élet fog tőlünk félni. :D

A boldogság nem velünk történik, hanem belőlünk fakad.

A boldogságunk forrásai leggyakrabban a boldogsággal kapcsolatos elképzeléseink. A lényeg, hogy a boldogságot nem lehet létrehozni, mert nem valaminek az eredménye. A boldogság azoknak az osztályrésze, akik megértik, hogy nem kereshetjük, ahogy a levegőt sem keressük, amit belélegzünk. Ez is az életünk része. A várakozás izgalma nem boldogság, ahogy a frissen sülő kenyér illata sem laktat jól bennünket. Minden törekvés a boldogságra azon a hamis tételen alapul, hogy a boldogságot magunkévá tudjuk tenni. Ez képtelenség. A boldogság a stresszmentes élet természetes kifejeződése, ahogy a napfény is természetesen melegíti a földet, ha elvonultak a sötét felhők.

A boldogság a boldogsággal kapcsolatos elképzeléseink elengedéséből fakad.

Hurrá, hurrá és megint csak hurrá!

hogy minek örülök, amikor ekkora gebaszokról számol be a média? nos, csak úgy, mivel én már egy ideje nem nézek tv-t, kb egy évvel ezelőtt teljesen kiiktattam az életemből, rájöttem, hogy nincs rá szükségem. így van rá időm és módom, hogy más dolgokkal foglalkozzam és észrevegyem az értékesebb dolgokat. No, és mik azok az értékesebb dolgok? mik lehetnek értékesebb dolgok Szellő István asszimmetrikus szemöldökénél, a Balázs- show-nál vagy annál, hogy "Móunika" hányszor csalta meg partnereit? mi érdekesebb és figyelemre méltóbb, mint a BKV vezérek lopásai, csalásai vagy a politikusok hazugságai? nos, az emberi kapcsolatok.

vajon eszükbe jutott-e már valaha, hogy ahelyett, hogy a tv előtt ülve engednék be elméjük lanyhán kitárt kapuján a sok fölösleges információt, inkább fognának egy üveg bort és átmennének valamelyik ismerősükhöz egy jót beszélgetni?

örömmel jelentem, hogy a saját baráti társaságomban elkezdődött valami. elkezdtünk kissé intenzívebben figyelni egymásra, így észrevesszük egymás szükségeit és segítünk, ha kell. adunk egymásnak, ha kell és nem szégyellünk elfogadni sem egymástól. itt kezdődik el az egész világ megváltoztatása, nem számít, ki van hatalmon, vagy hogy épp válság van. a válság azért van körülöttünk, mert bennünk van a válság. ami belül van, csak az lehet kívül.

tévé nélkül olyan dolgokat is jobban észreveszünk, mint kedvesünk, párunk mosolya, vagy az a néhány perces napsütés a télben, ami bármilyen kicsi is, de érdemes rá odafigyelni. minél inkább odafigyelünk ezekre a kis dolgokra, annál szélesebbre tárjuk kapunkat a nagyobb jó dolgok előtt. s hogy miért is volt az elején az a hurrá? azért, mert észrevéve a körülöttem levő jó dolgokat is, egyre több jó dolgot tapasztalok meg.(...)

Jobb kedvünk lesz, ezt mások is észreveszik rajtunk és elkezdenek a dolgok megváltozni. belülről. először belül kell változni, akkor jön a változás kívül is.

/Kismalac-135.sz.-'09.nov.26./

és ezt mind azért írtam le, mert nagyon hasonlóan vélekedek és mert én is kiiktattam a tv-t az életemből, már egy jó ideje. pedig régen nagyon is függője voltam ennek a (rá)beszélő "tele-vízióval-illúzióval" doboznak. azt hittem másban kevésbé lelhetem örömöm. de most már rájöttem, h minden másban sokkalta több örömömet lelem, mint a tv-ben.  nem azt mondom, ha megy egy jó film és nincs jobb dolgom,megnézem. de már nem vagyok a rabszolgája.

ennyit erről.azt hiszem ennyi elég.

Változnak az idők, és mi is változunk velük.- Ovidius

muterom szerencsémre nagyon agyturkász jellem. sokra tanított sok gondolatával egyetértek. pl. h az ember minden pillanatban változik. talán ma ezt mondjuk így gondoljuk, de holnapra v épp a következő pillanatban már lehet h teljesen másképpen. vagy azis lehet h időközben rájövünk h annak amit az imént mondtunk teljesen az ellentétje igaz számunkra.. lehet biztosra mondani vmit, de az is lehet h legközelebb már nem leszünk benne oan biztosak. de nem azért, mert az előbb nem volt biztos, hanem, mert már ebben a pillanatban(ezen a napon, ebben az évben, életünk ezen szakaszában), amiben vagyunk, ebben nem biztos már! szvl az ember érzéseinek tapasztalatainak rabja, nem stabil, mindig folytonosan változó.

én ezért nem zárok ki semmit, ezért készülök fel mindenre, ezért hiszem h: NINCS LEHETETLEN! és azért, mert ... na de ebbe már ne menjünk bele... a tudatalatti hatalmába meg ienekbe, mostmár késő van. holnap vasárnap és meló és Ő :$ áááááá

" A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen."

J.A.: Tiszta szívvel.

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsõm, se szemfedõm,
se csókom, se szeretõm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendõm hatalom,
húsz esztendõm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fû terem
gyönyörûszép szívemen.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------

no. sosesincs időm írni. de most szorítok rá, mert am szeretek. csak az is a baj, h van mikor vmi az eszembejön, amit leírhatnék, de akk nem vok gépközelbe. mondjuk munkába szokott ez gyakran előferdülni. de most kicsit idézgetek:

"Magad is örök változás vagy.
Miért kívánod a többiektől, hogy olyanok maradjanak, amilyennek megszeretted Öket? "

megmegmeg mesterektől hallottam: "Légy önmagad, mindenki más már foglalt" XD

sztem ezekhez nem kell hozzáfűznivaló, mert egyértelműek. de beszélhetek a témáról. csak úgy. az önmagam szórakoztatására.

szóval hát én rájöttem már -szerencsére tapasztalhattam eztis aztis-hogy ha önmagát adja az ember tényleg és valóban jobban érzi saját magát és mások is sokkalta pozitívabban néznek rá. ami persze annyira nem nagy lényeg, mint h saját magunknak ne hazudjunk. de az emberek segítségek, a saját magunk megtalálására vezetnek rá. és ők is a sajátjukra találnak rá talán pont a mi ismeretségünk révén. és ha nem adja magát az ember a saját jövőjét és személyiségét rombolja vele arról nem is szólva h hamis szereteteket szerez, mivel mondjuk a szerelmednek gizit adod elő, mert ő úgy ismer és szeret téged mint gizi. de te nem vagy gizi. csak azért mutatod annak magad, mert szeretnéd h szeressenek. de...... erről van egy másik idézet, egy nagyon szép és jól megfogalmazott.

"Fontos h megtanuld:nem szerethet téged mindenki!Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája érett..zamatos..édes..és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd:lesznek emberek akik nem szeretik a szilvát!Meg kell értened h te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged h banán legyél.De tudd ha azt választod, h banán legyél csak egy középszerű banán leszel!De mindig lehetsz a legjobb szilva!Vedd észre h ha azt választod h középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt! Töltheted életed további részét , azzal h igyexel jobb banán lenni, , ami lehetetlen hisz te egy szilva vagy..de megpróbálkozhatsz megint a LEGJOBB szilva lenni...."

és én sajna vagy szerencsére (mert legalább már ezen is túl vagyok) tapasztalhattam azt is a saját bőrömön mien ha nem adom önnönmagam. persze volt h szándékosan volt h szándéktalanul. de lényeg a lényeg. úgy szarul éreztem magam. elnyomni saját magunkat ekvivalens az öngyilkossággal. és még egy másikat magunkra erőltetni.... na az meg már osztan betegség. genetikai rendellenesség. vagy nem tudom milyen fogalommal illethetném eme tettet. önmegerőszakolás. de mindenki képes magával alkut kötni. logika. mijó származik nekünk ebből? tegyük fel a kérdést. jó azzal lehetünk példának okáért akit szeretünk. de akk soha nem fogjuk magunkat megismerni?? :S hiszen hol vagyunk akkor mi? sehol. másokat hozunk előnybe, mikor nekünk kéne mindig az első helyen lenni. saját magunk számára mindig mi magunk legyünk az elsők!!! hisz azért vagyunk a világon, h jól érezzük magunkat hogy okuljunk a történéseinkből így tanuljunk és legközelebb okosabban cselekedjünk vagy épp tegyünk csak úgy ahogy kedvünk tartja, ha a kockázatok ellenére rizikózunk az a mi döntésünk! hisz millió helyzet van millió kis apró melléklettel, és múlttal ami befolyásolja a cselekedeteinket. nekünk csak gondolkodnunk kell. nincs más. de van h  a helyes út egyszerűen csak érezni nem használni irányítható agyműködésünket. de most különben nem hiszem azt h leírhatom az élet fogalmát. csak összezsugorítom a helyzet nagyságát. ezzel azt akarom elérni h lássuk: ha folyamatosan gondolkodnunk kéne csak akk nem emberek lennénk hanem kiszámítható gépek. (ki-számító-gépek) az ember legyen eredete szerint önálló és kiszámíthatatlan. hisz ebben rejlik a fejlődésünk. a gépek lázadásától ezért sem kell félnünk. mert nincs öntudatuk. nem áldottuk meg őket érzelmekkel szimpátiával. ezért ne legyünk beprogramozhatóak. ha benyomják a megsértő gombunkat ne sértődjünk vagy vágjunk vissza mint egy egyenes és megváltoztathatatlan reakciót válaszként. hisz mi megvagyunk áldva öntudattal és emberismerettel ('lélek' felszínes ismeretével). így  aztán nyomogathatja bárki azt a gombot, ha nem létezik vagy elromlott. bár senki nem születik kisebb programok nélkül vagyis nélkülük születik de idővel szinte köteles párat felvenni, mert az élettel jár kikerülhetetlen. de azis az élet velejárója kéne h legyen h elveszítsük képesek legyünk azokat elhagyni és teljesen tudatosan élni.

gyűha szalad az idő. jóéjt

Prodigy- No good

You' re no good for me,

I don't need nobody.

Don't need no one,

That's no good for me.

...

Come on, who can, who can, can hear the bass drum